Ugyan már a második hónapot taposom, mint újdonsült háziasszony, elmondhatatlan mennyiségű (és minőségű) hibát követtem el mind a gasztronómia, mind a háztartás terén, és tulajdonképpen úgy ámblokk is. Persze próbált engem mindenki felkészíteni a nagybetűs életre, de ezt így nem lehet. Amíg van, aki mos, főz, takarít rád, addig semmi értelme jobban belegondolni a dolgokba. Elég ha tudod, hogy néz ki a mosógép, a porszívó, a mosogató, de jobb megtartani velük szemben a tisztes távolságot. Vannak ettől fontosabb dolgok is az életben! Pl. milyen színűre fessem a körmöm, a kedvenc sorozatomban éppen ki-kivel kavar, kerül börtönbe, vagy áll be esetleg novíciának…
Mindez az álomvilág akkor törik darabokra, amikor átléped a frissen kibérelt, takaros albérleted küszöbét, és szembesülsz azzal, hogy az előző lakó(k) legalább 10 éve nem súrolták ki a tűzhelyet, a hűtőt, egy tisztasági festésre is szükség lett volna már évekkel ezelőtt, a függöny retkes, és a karnisa egyébként is a kezedben marad, a redőny használhatatlan, nincs tv, sem internet, a mosógép képtelen egyszerre 3 pulóvert kimosni… Egészen konkrétan ezeknél a felfedezéseknél legszívesebben elsírtam volna magam. De nincs mit tenni, az élet megy tovább, a sírás csak egy ideig megoldás, valamit ki kell találni. Nyilván segítenek a pozitív gondolatok, a “lesz még ettől rosszabb is” vagy épp az ellenkezője, az “úgyis lesz valahogy”. Nagyon szép és jó, de elkezdni azért kutya nehéz. És akkor még csak jobb esetben rend van és tisztaság, de főzni nem tudok, meg egyébként is üres a hűtő. Milyen alapanyagokat vásároljak? És amúgy is, mi mennyibe kerül? Hogyan osszam be a pénzt? Mi van, ha elfogy, mert rosszul gazdálkodtam? Éhen halunk? Tartozásokba sodorjuk magunkat? Nem.
Azt még nem igazán tudom, hogy ennek a stabil “nem“-nek hogyan biztosítom a hátterét, de vannak ötleteim…ezért kezdődik “A BLOG“… 🙂
Kommentek